A gótbetűtől az „Old English” névig
A gótbetű, más néven gót írás, a 12. század környékétől Nyugat-Európa nagy részén a fő könyvírás volt, és Gutenberg is körülbelül 1455-ben gótbetűs típussal nyomtatta a Bibliáját. Német változata, a Fraktur, a 20. század közepéig mindennapos használatban maradt Németországban.
Az „Old English” egyszerűen az angol nyelvű országokban használt népszerű név erre a betűtípusra. Az óangol nyelvet, a Beowulf nyelvét, egy régebbi inszuláris írással írták, nem gótbetűvel. Ma a stílus az újságfejlécekhez, oklevelekhez, tetoválásfeliratokhoz és heavy metal logókhoz kötődik.
Fraktur betűk az Unicode-ban
A generátor a Mathematical Fraktur és Mathematical Bold Fraktur betűket használja, amelyeket a matematikusok olyan objektumokhoz alkalmaznak, mint a Lie-algebrák (𝔤). Öt hagyományos nagybetűt, az ℭ ℌ ℑ ℜ és ℨ jeleket korábban kódolták a Letterlike Symbols blokkban, ahol az ℜ és ℑ egy komplex szám valós és képzetes részét jelöli. Egyes betűtípusokban ez az öt kissé másképp néz ki, mint a többi.
A félkövér Fraktur (𝕭𝖔𝖑𝖉) teljes ábécét és félkövér számjegyeket tartalmaz, ezért egyenletesebben mutat. A hagyományos Frakturban nincsenek számjegyek, ezért a számok simák maradnak.
Tippek gótikus szöveghez
A gótbetűs nagybetűket nehéz megkülönböztetni: az ℑ (I) és 𝔍 (J) szinte ikrek, és egy egész mondat Frakturban lassan olvasható. Használd egy névhez, címhez vagy egyetlen feltűnő szóhoz, a bio többi részét pedig hagyd simán. A képernyőolvasók minden betűt „mathematical fraktur” kifejezéssel és a betűvel olvashatnak fel, ezért ne tegyél bele lényeges információt.
Párosítsd a gótikus betűket kereszttel, kardokkal vagy koronával középkori hatásért. Lágyabb kalligráfiához az itteni kézírásos stílusok és a kurzív szöveg generátor könnyebben olvashatók.